Dr. Gyulai – a 2000-es évek Mágenheim doktora

Newsletter - Mar 1015 - Zotan GyulaiMárciusban Dr. Gyulai Zoltánnal, fiatal belgyógyász szakorvosunkkal beszélgettünk Angliáról, a gazdagréti praxisról és a FirstMedről. A fiatal belgyógyász már majdnem egy éve erősíti csapatunkat úgy a hűvösvölgyi, mint a hattyúházbeli klinikánkon belgyógyászként és családorvosként. Ismerjük meg most őt egy kicsit közelebbről.

Nálad hogyan kezdődött a karrier?

Középiskolában a biológia fakultáción döntöttem el, hogy orvos leszek. Kedveltem a  tanáromat, ő szerettette meg velem a biológiát és a reáltudományokat. Egyetem előtt egy évet a Kossuth Zsuzsa nővérképzőbe jártam két fiútársammal együtt, akik ugyancsak az orvosira készültek. Oda egyetem előtti gyakorlatszerzés céljából mentünk, amiben aztán nem is volt hiány, hisz 9 hét elméletet 9 hét gyakorlat követett egy éven keresztül, ahol az egészségügyi ellátás minden oldalát megtapasztalhattuk. Ezt követően felvettek a debreceni orvostudományi egyetemre. Budapesti lévén a Semmelweis egyetem lett volna a legkézenfekvőbb választás, ám több érv támogatta a hajdúsági egyetemet. A jó híre és amellett, hogy családiasabb, számomra szimpatikusabb elrendezésű intézmény (egy campuson belül minden megtalálható, míg a Semmelweisen a fakultációk városszerte szétszórtan elhelyezkedő épületekben vannak) az is segített a döntésemben, hogy testvérem már az ottani Agrártudományi Egyetemen tanult, így hétvégenként együtt vonatozhattunk Budapest és Debrecen között.

Hogyan jött a belgyógyászat és merre vezetett az utad az egyetem után?

Belgyógyászként kicsit mindenhez kell érteni; ez egy nagyon logikus szakma és én szeretek gondolkodni. Még az egyetemen eldöntöttem, hogy az leszek. Rezidensképzésre a SOTE-ra jelentkeztem át, így a budapesti MÁV kórház kardiológiáján dolgoztam 2 évet. Miután a kórház beleolvadt az ÁEK-ba (Állami Egészségügyi Központ, ma Honvéd kórház), a kardiológián sajnos nekem nem jutott hely, így a Nyírő Gyula kórház belgyógyászatára kerültem, azon belül is a geriátriára, az idős beteg gondozóba. Ott 40 beteg volt egy orvosra osztva és a feletteseim úgy gondolták, hogy nagy teherbírásomat tekintve ez pont nekem való kihívás. Hamar rájöttem  viszont, hogy szakmailag ez nekem nem lesz elég, így fél év után megpályáztam Angliában egy állást.

Angliában hol dolgoztál?

Ott először beugrós orvosként magánkórházakba jártam ügyelni, majd fél év múlva, mikorra már megismert a fejvadász cég, akik foglalkoztattak, beutaltak egy sebészeti kórházba ügyelni. Onnan újabb 6 hónap múlva átkértem magam egy nagyobb, mátrix rendszerű intézménybe, a londoni Clementine Churchill Hospital-be, ahol egyedül ügyeltem 120 ágyra. Ott 8 intenzív terápiás ágy mellett többek között nőgyógyászati és onkológiai részlegek is voltak, így viszonylag komplex tudásra volt szükség. Egy-egy ügyelet alkalmával egy teljes hetet kellett a kórházban tölteni, így effektíve ott laktam. Haza 1-2 hetente jártam, s itt, hogy folytatódhasson a szakorvos képzésem, a Honvéd kórház 1-es belgyógyászati részlegén (30 ágyas általános belgyógyászat, 15 angiológia, 15 hematológia) önkéntes segítőként dolgoztam. Így töltöttem el három évet, nagyon szerettem.

Mikor jött Gazdagrét?

A belgyógyász szakvizsga után elköszöntem a kórháztól, mert mindenképpen háziorvos szerettem volna lenni. Egy év alatt megszereztem az ez irányú szakvizsgámat, majd vettem egy praxist Gazdagréten 2012-ben. Így lettem a 2000-es évek egyik Mágenheim doktora. :) Ott 4-en vagyunk kollégák, összesen 10 000 embert látunk el. Hozzám 1750-en tartoznak, akiket napi négy, a rendelőben töltött órában, illetve a súlyosabb eseteknél otthoni vizit során látok el. Hál’Istennek jól nevelt a praxis, mert csak indokolt esetben hívnak házhoz. Ügyelni ott nem kell, mert azt ellátja a kerületi központi ügyelet. Jól érzem magam Gazdagréten, ott a magam ura vagyok.

Ezek szerint te megtapasztaltad és még ma is aktív részese vagy a híres-hírhedt magyar egészségügynek. Te hogy látod azt belülről?

Az állami egészségügy egy nagyon nehéz kérdés. Én úgy gondolom, hogy szürkeállományát tekintve mindenképpen jó, emberségességét tekintve már nem annyira. Sokszor az állami egészségügyből az empátia és a megértés hiányzik, amit a benne dolgozók kimerültsége, elfásultsága, túlmunkái eredményeznek. Ebből adódik aztán az, ha foghegyről vagy emelt hangon beszélnek a pácienssel, aki ezáltal félelemmel, frusztrációval lesz teli. Az én praxisomban volt olyan nap, mikor 98 beteg kartont nyitottunk meg 4 óra alatt. Persze ez nem azt jelenti, hogy mind bejött, de ha csak telefonon konzultálunk, az is munka. Sok extra energiát igényel a megfelelő mennyiségű empátia és odafigyelés, amivel minden pácienst kezelni kell(ene), hisz mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, s szeretné látni, hogy az orvosának is az. Itt a FirstMednél egy betegre 30 perc jut, így van idő és alkalom a beszélgetésre, gondolkodásra, nem kell pillanatok alatt megoldással előállni, tudva azt, hogy kint még 20-an várnak 20 megoldásra.

Vannak reformötleteid?

A rendezettség, rendszerezettség a másik aspektus, ahol van mit javítani. Több kórház pavilonjellegű, ami nagyon előnytelen több szempontból is. Egyrészt nagy helyet foglalnak el, több épületből áll egy-egy komplexum, ami azt vonja maga után, hogy a betegnek ki kell mennie az utcára, mert a röntgen, vagy a laboratórium másik épületben van. Nem is beszélve arról, hogy nehezen fűthetőek, nem szigeteltek az épületek, óriási az energiapazarlás.

Ezeket a telkeket én felparcelláznám, nagy részét eladnám luxusingatlanoknak, a maradék helyre felhúznék egy 15-20 emeletes kórházat helikopterleszállóval a tetején, s minden egy helyen lenne. Ehhez képest több kórház koncentrálódik egy környéken, s van olyan is, ami használaton kívül van, de a rezsit fizetik. Ezt a pénzt annyi minden más, hasznosabb dologra lehetne használni.

Valamint visszahoznám a vizitdíjat. Mikor az életben volt, érezhetően csökkent a paraszolvencia mennyisége, nem is beszélve arról, hogy nem volt tele a váró mondvacsinált problémákkal jövő, unatkozó emberekkel. Így, hogy ingyenes, sokan szinte csak szabadidőtöltésből is ott vannak heti 2-3 alkalommal.

Hogy találtál a FirstMed-re?

Egy éve Dr. Csekeő Ákos (kolléga) említette (Dr. Csekeő egyetemi évei alatt éjszakás recepciósként, jelenleg belgyógyászként dolgozik a FirstMednél) ezt a lehetőséget. Abban az időben nyílt a Hűvösvölgyi klinika, s elsősorban oda kerestek orvosokat, azóta már mindkét helyszínen dolgozom belgyógyászként.

Szeretek a FirstMednél dolgozni, mert itt tudunk a betegek lelkével is foglalkozni, ami fontos összetevője, esetleg oka is lehet egy betegségnek.

Köszönöm a beszélgetést. Remélem, még hosszú évekig lesz alkalmunk együtt dolgozni.