Dr. Hegedűs Ágnes – a legújabb belgyógyászunk

Newsletter - Jul15 - Dr. HegedusJúliusi interjúalanyunk Dr. Hegedűs Ágnes, aki február órta látja el családorvosként és diabetológusként a hozzánk forduló pácienseket. Általa egy energikus és vidám új szakorvossal frissült a FirstMed csapata, aki máris több páciens kedvenc doktornője.

Hogyan indult a pályád?

Vegyészmérnök családból származom, így közel álltam a tűzhöz már a kezdetektől. Édesanyám izotópkutatással, édesapám farmakológusként, gyógyszerkutatással foglalkozik, aki a 80-as években nagyon sokat utazgatott. Volt Hollandiában, Angliában, majd 86-ban kapott egy ösztöndíjat az NIH-be (National Institutes of Health, USA), s a következő újévet már az egész család kint ünnepelte. Testvérem 3, én 6 éves voltam akkor. 12 éves koromig az Egyesült Államokban éltünk, ott tanultam meg angolul, s ismerkedtem meg a kulturával. Sok pozitív szemléletbeli dologgal találkoztam, ami nagyon meghatározó volt számomra. 92-ben, bár maradhattunk volna, mégis úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a gyökereinkhez. Leginkább nekünk, gyerekeknek volt ez fontos, hogy tudjuk, hova is tartozunk. Amerikában könnyű elveszni.

Tanulmányaimat itthon folytattam. Alapvetően mindig a természettudományok érdekeltek, ami elég határozottan családi elvárás is volt: főleg a kémiában kellett jeleskednem, hogy ne hozzak szégyent a szüleimre, ami nem is esett nehezemre. És bár megfordult a fejemben, hogy geológus vagy térképész leszek, mégis az orvosira felvételiztem a gimnáziumi éveim után, ahová másodjára sikerült bejutnom. A kihagyott év alatt az ELTE biológius szakára jártam, ahol majdnem ott is ragadtam, ám édesapám javaslatára mégis újfent megpróbáltam az orvosit, ezúttal sikerrel. Az egyetem alatt egy barátom javaslatára a Szent Imre Kórház Diabetológiáján kezdtem el dolgozni hallgatóként, ahol három évig segítettem az ottani alkalmazottak munkáját. Azokban az években sok mindent tanultam és gyakorlatot szereztem a betegellátás és a dokumentáció terén is. Rövid kihagyás után a diplomám megszerzését követően 5 éven át a sürgősségi osztályon folytattam a munkát, ami életem második nagy szerelme lett, viszont nem biztosított elegendő fizetést a megélhetéshez, így 6 évig a 11. kerület háziorvosi ügyeletének egyik ügyeletes orvosaként éjszakai és hétvégi ügyeleteket is elláttam. Ez az időszak óriási ablakot nyitott a világra, itt a társadalom minden rétegével találkoztam és különböző sorsokkal szembesültem.

Nem kell elmenni Afrikába önkénteskedni, hogy megrendítő dolgokkal találkozzon az ember, de még Borsod megyébe, vagy a 8. kerületbe sem. Elég Budán a Bartók Béla út egyik bérházában becsengetni pár helyre, s megdöbbenve látjuk, hogy a közvetlen környezetünkben kik és milyen körülmények között is élnek. Mert nem tudjuk. Sok esetben a szomszédainkat sem ismerjük, s a legtöbb esetben nem is érdekel minket, hogy kik élnek mellettünk. Óriási a közöny. Hasznos lenne mindenkinek valamennyi időre kevésbé kedvező sorsú emberekkel foglalkoznia akár a munkája során, vagy akár önkéntesként egy kórházban ahhoz, hogy értékelni tudja saját körülményeit.

Te milyen tanulságokat vontál le életed ezen szakaszában szerzett tapasztalataidból?

Azt, hogy amink van, azt becsüljük meg és értékeljük. Még akkor is, ha az kevesebb, mint a másé. Nem a másikat kell nézni, hanem azt, hogy ez az enyém, ezért én megküzdöttem és örüljek neki. Ne a trendhez hasonlítsuk magunkat, hanem saját magunk alakítsunk ki egy viszonyítási rendszert a világról és annak feleljünk meg, és az alapján döntsük el, hogy mi a fontos. Lehet, hogy másnak nem az lesz a fontos és esetleg rád sütik, hogy fura vagy, de túl lehet élni. Tapasztalatból mondom. :)

Hogyhogy nem mentél vissza külföldre dolgozni?

Míg testvérem azóta Németországban él, én maradtam itthon. Amerikában én kb. 3 hónap alatt megtanultam angolul – hatévesen ez könnyen megy – és hamar be is illeszkedtem az ottani iskolai közösségbe, mígnem 10 éves korunk körül hirtelen öntudatukra eszméltek a többiek és durván kiközösítettek. Miután hazajöttünk sem volt egyszerű, mert míg kint azért voltam kirekesztve, mert nem voltam amerikai, itthon azért, mert kint éltem hosszú évekig. Mikor végre kezdtem otthon érezni magam Magyarországon, barátaim lettek, már nem akartam itthagyni őket. Hiányzott, hogy gyökeret ereszthessek.

Mikor és hogyan került utadba a FirstMed?

Miután a kórház már nem nyújtotta azt, amit keresek és én sem éreztem azt, hogy kielégít az ottani munkám, elkezdtem keresgélni.

Időnként az embernek váltani kell és fel kell ismernie, mikor eljött az ideje. Kell, hogy legyen sikerélményed, érezd, hogy honnan hová haladsz, mit szeretnél elérni és ehhez hogyan járul hozzá az aktuális munkahelyed. Tudd, hogy miért mégy be dolgozni, és szeresd a munkád. Nehéz búcsút mondani egy-egy munkahelynek, mert természetesen sok mindent ad, meghatározó emberekkel találkozol, de mikor már nem kapsz pluszt, nem érdemes maradni. Olyankor meg kell találni, vagy csak fel kell ismerni a következő lépést.

Egy ismerősömön keresztül értesültem arról, hogy a FirstMed orvosokat keres; beadtam az önéletrajzomat, és felvettek. Már az interjú is nagyon szimpatikus volt, mert itt nem a tiltott dolgokon volt a hangsúly, hanem a lehetőségeről beszélgettünk. Februártól dolgozom itt, eleinte részmunkaidőben, ami azóta főállássá ért.

Hogy érzed itt magad?

A FirstMed egy totálisan más világ. A kollégák segítőkészek, kedvesek, de nem azért mert muszáj, hanem mert természetesen jön, őszintén szeretik, amit csinálnak. Mindenki odafigyel a páciensekre, egymásra, és segítenek, ahol tudnak. Összehasonlíthatatlanul más légkör uralkodik itt, mint az általam ismert állami intézményekben. Élvezem, hogy használhatom az angolomat, illetve, hogy új területeket bíznak rám, folyamatosan frissítenem kell az ismereteimet. Soha életemben nem dolgoztam egy helyen, és ez elégedett nyugalommal tölt el. Értékelem, hogy a pácienseim személyében a teljes emberrel tudok foglalkozni, nem csak az adott problémával, mert több idő jut rájuk és magamra is. Kiegyensúlyozottabb orvos vagyok.

Beszélj az itt végzett munkádról.

Megragadnám az alkalmat, hogy, mint diabetológus, a gyógyszerszedőkhöz szóljak, ugyanis a diabetikus terápia korszerűsétésének jött el az ideje. Friss tanulmányok bizonyítják, hogy a régi típusú szulfaniulera gyógyszerek éjszakai hypoglikémiát okozhatnak. Ezt a  páciensek nem feltétlenül érzékelik, viszont ennek során ritmuszavar, vagy más veszélyes keringési esemény jöhet létre, ami miatt ezen gyógyszerek szedését felül kell vizsgálni. Sok ember hajnali stroke-ját, hirtelen szívhalált, ritmuszavarát lehet így megelőzni.

Mindenkinek javaslom, hogy rendszeresen vizsgáltassa a vércukorszintjét, mert a korai felismerés ezen betegség terápiájában is döntő szerepet játszik. doktornő minden nap rendel a FirstMedben, időpontot a 2249090-es számon kérhet hozzá.

Ez a cikk a 2015 júliusi hírlevelünkben jelent meg. Bővebb információért és a hírlevélre történő felíratkozáshoz kérjük kattintson ide.