Lukács Lili – aki segít egyenesbe jönni

Newsletter Jun 14 - LiliLukács Zsuzsanna gyógytornászt, a FirstMed gyógytornász csapatának koordinátorát mindenki Liliként ismeri. Őt kérdeztük a kezdetekről, a célokról, a hétköznapok kihívásairól és szépségeiről.

A kezdetektől mostanáig…

Már 2010 márciusa óta dolgozom a FirstMednél gyógytornászként. Eleinte csak pár órát vállaltam az akkori gyógytornászcsapatban egyedüli magyarként, aminek azóta koordinátora lettem. Hosszú út vezetett idáig. Az állami szférából kerültem át egyszerre két magánrendelőbe is 2010-ben, melyek közül végül a FirstMed mellett döntöttem, mikor már nem lehetett a túl sok munkát a magánélettel összeegyezetetni. Mindkét helyen egyre több lett a megbízás, s végül választani kellett, ami nem volt egyszerű. A FirstMednél a kezdetek óta sokat tanultam az akkori amerikai és izraeli gyógytornászoktól úgy szakmailag, mint hozzáállásban, együttműködésben, csapatszellemben, valamint a koordináció terén. Különlegesen fontos időszak volt ez és nem mindennapi lehetőség, amiben ezen kezdeti időszakban részem lehetett. A harmóniára és egyúttal a fejlődésre való törkevésem, nyitottságom az új, a más iránt, ezekben a hónapokban vert gyökeret. A kollégák cserélődése után 2013 januárjában én lettem a koordinator, ami nem főnőkséget, mint inkabb segítői, szervezői funciót jelent. Nem gondolom, hogy kész voltam a feladatra, de ezt is tanulni kell, s mint minden egyéb területen, itt is próbálok folyamatosan fejlődni. Ebben a csapatban mindenki egyenrangú, mind tanulunk egymástól, tiszteljük egymást, ez benne a szép. Mindenki beleviszi a személyiségét a gyógyításba, mindannyiunknak kicsit más a rálátása egy-egy problémára. Ha mindezt megosztjuk egymással, azzal a magunk és a társunk tapasztalatát, szemléletmódját gazdagítjuk.

Amit kimondottan élvezek a munkámban…

Az egyik legizgalmasabb dolog számomra az első alkalom. Mikor először találkozom a páciensemmel, kezdem megismerni a személyiségét, a testét, megpróbálom már az első alkalommal megtalálni vele a hangot, s eljutni oda, hogy elkezdjen érdeklődni önmaga iránt. Nemcsak a teste, de a lelke iránt is. Az első alkalommal általában azt tapasztalom, hogy az emberek nincsenek tisztában a testükkel. Mikor a tükör elé állítom őket és elkezdjük tetőtől talpig végignézni a testüket és rádöbbennek, hogy “Tényleg, a lábam így áll”, vagy “Hú, a csípőm meg úgy és ez majd hogyan hat a gerincemre…” Ezt a tudást nagyon izgalmas úgy átadni, hogy ők is megértsék és ezáltal motiváltak legyenek arra, hogy akarjanak ezen változtatni. Amint nyitottá válnak a testi változásra, önmaguk felé is megnyílnak. Elkezdenek kérdéseket feltenni saját maguknak és rájönni arra, hogy hoppá, tényleg, amikor beszélek, folyamatosan felhúzom a vállam. Miért vagyok mindig zavarban, mikor beszélek? Ezek a kérdések magukban fogalmazódnak meg, nem én teszem fel nekik. Ami ezt követi, az ennek a hol gyors, hol lassabb nyitási folyamatnak a végigkísérése alkalomról alkalomra. Ebben partnernek lenni, kézen fogni őket , illetve tudni, hogy mikor kell elengedni a pácienst – ez is izgalmas.

A jövő…

Folyamatosan a fejlődésre vágyom. Ez szép, de nehéz dolog is, mivel ez az út nem csak saját magunkank, de a környezetünknek is kihívás. Folyamatos kérdésfeltevéssel, kételkedéssel és viszonylag kevés megelégedéssel jár. Jó lenne a harmóniát a lehető legtöbbször megélni és elérni, hogy minél kevesebb olyan idő legyen, amikor nincs meg a magunk és környezetünk közötti összhang. Viszont sokszor pont abban rejlik a harmonia, hogy el tudjuk fogadni az éppen jelenlevő diszharmóniát, hisz olyankor az az állapot visz előre, abban van a  fejlődés.

Bővebb információért és felíratkozáshoz, kérjük kattintson ide!

Ez a cikk a 2014 júniusi hírlevelünkben jelent meg. Bővebb információért és a hírlevélre történő felíratkozáshoz kérjük kattintson ide.