Szobatisztaságra nevetve nevelni

Nincs korban meghatározva, hogy mikor kell elkezdeni a szobatisztaságra való nevelést. Ennek időpontját meghatározhatja gyermek pszichikai és fizikai fejlődése. 12 hónapos korukig a gyermekeknek nincs kontrolljuk kiválasztásuk felett, azaz nem tudnak róla, hogy éppen mikor pisilnek, kakilnak. Az ezt követő félévben csak kicsit javulnak ebben, de akkor már kezdenek kapisgálni ezekből a folyamtokból egy keveset. 18 és 24 hónapos gyerekek már gyakran mutatják jelét annak, hogy készen állnak a pelenka szépen fokozatosan való elhagyására, de néhány gyerek erre nem mutat hajlandóságot 30 hónapos kora előtt.

A gyermeknek érzelmileg is készen kell állnia. Akarnia kell, és nem félelme leküzdésére kellene összpontosítania. Fontos, hogy a felnőttek elvárása semmiképp ne fulladjon kényszerbe, vagy ne legyünk dühösek, ha a gyermek nem a mi vágyaink szerint szokik le a pelenkáról. Kerüljük a dolog erőltetését. A szobatisztaságra való nevelés alatt a gyermekek kezdenek tudtaában kerülni függetlenségüknek, állandóan a határokat feszegetik. Néhány gyermek ezért még a székletét is visszatartja.

Ha ezeket a jeleket tapasztalja, gyermeke valószínűleg készen álla  szobatisztaságra való nevelésre:

  • gyermeke legalább 2 óráig nem pisil be egy-egy alvás után
  • székelése rendszeres, és kiszámítható
  • Látszik arcizmain vagy a testhelyzetén, ha kakil vagy pisil
  • képes egyszerű utasításokat végrehajtani
  • gyermeke képes egyedül odasétálni a wc-hez vagy a fürdőhöz
  • gyermeke kellemetlenül érzi magát nedves pelenkát viselve, és jelzi, szeretné, ha kicserélnék
  • gyermeke azt kéri, hadd próbálhassa ki a wc-t ő is
  • Szeretne bugyit hordani pelenka helyett

Az otthoni stressz megnehezítheti ennek az új képességnek az elsajátítását. Vannak esetek, amikor jó ötlet inkább elhalasztani a szobatisztaságra való nevelést.

  • ha a család nemrég váltott lakhelyet
  • Gyermeket vár az anyuka, vagy nemrég született a kistestvér
  • Nagy betegség vagy halál eset történt a családban

Bár, ha azt látjuk, gyermekünk szinte élvezi életének ezt az új szakaszát, nincs miért felfüggesztenünk ezt a tanulési folyamatot még a fent említett szituációkban sem.

Hogyan tanítsuk meg gyermekünket a wc használatára?

Legyen tudatos döntés eredménye, hogy milyen szavakat használunk. Nem mindegy hogy nevezzük az egyes testrészeket, a vizeletet vagy a széklet ürítést. Azt se feledjük, hogy nevelők, dajkák, szomszédok, vagy a baby sitter is hallani fogja ezeket a szavakat. Ne mondjuk azt a székletre, hogy büdös, koszos vagy rossz. Ezek a negatív jelentésű kifejezések gyakran szégyenérzetet keltenek gyerekekeben. Gyermekünk lehet játszani próbál majd a végtermékkel,ilyenkor fontos, hogy megmondjuk neki, hogy ez nem olyan dolog, amivel játszani szoktunk.

Szerezzünk be egy bilit!

Ha gyermekünk készen áll a szobatisztaságra nevelésre, vegyünk neki bilit. A bilit a kisebb gyermekek könnyebben használják, mert nekik könnyű ráülni és a gyermek lába eléri a padlót.

A gyermekeket gyakran nagyon érdeklik a család többi tagjának wc-zési szokásai. Néha hasznos, ha a gyermeki érdeklődésnek teret engedünk és nem zárjuk ki őt a fürdőszobából. Ha felnőtteket wc-zni látnak a gyerekek, sokszor nekik is nagy kedvük támad hozza. Ha lehetséges az anyukák mutassák meg lányaiknak a wc-zés helyes módját, apák a fiaiknak. A gyerekek ügyesen tanulnak az idősebb testvértől, barátoktól, rokonoktól is.

Ha bármi aggodalom merülne fel a szobatisztaságra szoktatás időszakában vagy utána, érdemes konzultálnia egy gyermekorvossal. Ezek többsége gyorsan megoldható probléma, de néha a fizikai vagy érzelmi okok külön kezést igényelhetnek. Gyermekorvosuk bíztatása, tanácsai, segítsége könnyebbé teheti a szobatisztaságra nevelés időszakát. Ezzel együtt a gyermekorvos segíteni tud az esetleges valódi problémák észrevételében is. Jelentkezzenek be központi számunkon, és kérjenek időpontot egyik gyermekorvosunkhoz.

Forrás: American Academy of Pediatrics