Dr. Kálmán Zsófia a FirstMed gyermekorvosi csapatának egyik legújabb tagja kiterjedt szakmai tapasztalattal érkezett hozzánk. Gyógyítás, kutatás, oktatás és írás egysége: egy alkotó orvos megvalósult álma… Ismerjék meg színes életútját.
Miként indult orvosi pályafutásod?
Amióta az eszemet tudom, mindig gyermekorvos akartam lenni. Anyám röntgenorvos volt, s arra biztatott, hogy olyan pályát keressek magamnak, amelyikben otthon lehetek karácsonykor a családommal. Ezt a jótanácsát azonban nem fogadtam meg, hisz gyermekorvosként rengeteget kellett ügyelnem.
Miután befejeztem tanulmányaimat a budapesti Semmelweis Egyetemen, orvosi pályafutásomat egy csecsemőotthonban kezdtem. Ezt követően rezidensként a János Kórház Gyermekgyógyászati Osztályán dolgoztam a gyermekgyógyászati szakvizsga letételéig. 1981-ben a Heim Pál Gyermekkórházban helyezkedtem el szakorvosként. A Heim Pál Kórházhoz tartozott az összes budapesti nevelőotthon és bentlakásos intézmény, ahol állami gondozottakat neveltek. Izgalmas és kihívásokkal teli feladat volt ez, hiszen a gyerekek mindegyike széthullott vagy diszfunkcionális családból származott, és hátrányos helyzetük miatt sokuknak súlyos magatartási problémái voltak. Naponta foglalkoztunk bűnöző fiatalokkal, korai szerhasználattal, prostitúcióval, szökött gyerekekkel, erőszakkal és hasonló esetekkel. Nemegyszer rendkívül fiatal, 13-14 éves anyák újszülött gyermekükkel együtt álltak gondozásom alatt.
Családommal több alkalommal az USA-ban, ill. Kanadában éltünk és dolgoztunk. Mindig találtam valami izgalmasat, amiből rengeteget lehetett tanulni.
Hogyan fordult érdeklődésed a sérült gyermekek ellátása felé?
Kanadában ismerkedtem meg az augmentatív és alternatív kommunikációval (AAK). Ez a gyógypedagógia egyik legifjabb ága, mely többféle okból (pl. szülési agyi sérülés, baleset, központi idegrendszeri betegség, genetikai eredet stb.) kialakult, kommunikációs fogyatékosságot előidéző, súlyos beszédsérülés következményeit igyekszik enyhíteni. Óriási lehetőség volt bevezetni Magyarországon az AAK-t, és megalapítani a földrajzi régió első AAK-központját.
Két alapítványnak voltam a vezetője (1986-2016-ig, ill. 1996-2015-ig). A Bliss Alapítvány vállalta fel az AAK hazai ügyét – tanítás, oktatás, szervezés, kutatás stb. –, az amerikai székhelyű De juRe Alapítvány célja pedig az volt, hogy jogvédelmet nyújtson azokban az esetekben amikor valakit a fogyatékossága miatt ért hátrányos megkülönböztetés.
A sérült gyermekek családjaival való foglalkozásban korábbi pszichoterápiás tanulmányaim segítettek (1968-tól, mestereim voltak Popper Péter, Mérei Ferenc, Virág Teréz). Mivel az AAK határterületi tudományág (gyermekgyógyászat, ortopédia, neurológia, pszicholingvisztika, informatika, kommunikációtudomány), ilyen tanulmányokat is folytattam (pszichológiai kandidátus, nyelvtudományi habilitáció), majd jogi ismeretekkel (orvos-jogász) egészítettem ki ezeket a fogyatékossággal kapcsolatos társadalmi kérdések miatt.
Említetted az írás iránti szenvedélyed. Melyek a legjelentősebb publikációid?
Itthon és külföldön évtizedeken át folyamatosan kutattam, és ezek eredményeképpen sokat írtam és publikáltam, könyveket, tanulmányokat, szakkönyvekbe fejezeteket, szakcikkeket, oktatási szakanyagokat. Ezek közül talán a legnevezetesebb az éppen idén, 2025-ben ötödik kiadásban megjelent, szülőknek szóló Bánatkő c. könyv, a sérült gyermekekről; Könczei Györggyel közösen írt könyv, A Taigetosztól az esélyegyenlőségig a fogyatékosság és a társadalom összetett kapcsolatával foglalkozik; valamint az AAK mind a mai napi egyetlen hazai szakkönyve, a Mással-hangzók.
A szakmai publikációk mellett utazásainkról nagysikerű, sok tízezres példányszámban elfogyott útikönyvek születtek, a férjem fotóival: Levélcímünk Chicago 60615…, és a Kanadában zöldebb a fű.
Az orvoslás mellett a másik nagy szerelem a tanítás
Mindig szerettem tanítani: eleinte védőnőket, csecsemőgondozókat, egészségügyi szakdolgozókat oktattam, majd bekapcsolódtam az OTKI orvostovábbképző tevékenységébe is. Jelenleg a Semmelweis Egyetetem Egészségtudományi Karának külső oktatója vagyok.
Leghosszabb ideig (32 éven át, 2020-ig) a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola (később az ELTE azonos nevű kara) képzésein részint AAK-t oktattam, részint a fogyatékosság mint komplex társadalmi jelenség volt a főtémám.
Oktatási tevékenységem révén lettem az ELTE címzetes egyetemi tanára 2010-től, s a gyógypedagógia területén végzett, kiemelkedő munkámat nemrég, éppen 2025 júniusában ismerték el a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének Bárczi Gusztáv Emlékérmével.
Hogyan találtál a FirstMed-re és mi jellemzi az itteni munkád?
A véletlen sodort a FirstMed csapatához, ahol éppen gyermekorvost kerestek, én pedig megpályáztam a nyitott pozíciót. Nagyon gyorsan otthonra találtam.
Szakmailag nagy örömöt okoz, hogy most alapvetően ép gyermekekkel foglalkozhatom, miután évtizedekig dolgoztam olyan súlyosan sérült gyermekekkel, akiket az orvostudomány mai módszereivel meggyógyítani nem tudunk. Jó érzés azt mondani, hogy valaki tényleg meggyógyult. A FirstMed-hez látogató kisgyermekek egészségügyi problémái ugyanis általában könnyen megoldhatók klasszikus, konzervatív (műtétet vagy egyéb komoly beavatkozást nem igénylő) gyermekgyógyászati módszerekkel.
Elengedhetetlennek tartom a családokkal, szülőkkel való, empatikus kapcsolatteremtést és -tartást: bármennyire is szorít az idő, arra mindig jutnia kell valamennyinek, hogy a szülő érezhesse, az ő kérdései, meglátásai, kimondatlan szorongásai is megfelelő figyelmet kapnak.
Az akut ellátáson túlmenően szívesen segítek azoknak a gyermekeknek és családjaiknak, akik speciális testi vagy pszichés jellegű nehézségekkel küzdenek, pl. bevizelés, problémák a viselkedés, teljesítmények, szociális alkalmazkodás, étkezés, alvás stb. terén. Természetesen, múltbeli rutinomnak köszönhetően, bármilyen fogyatékossággal élő gyermekkel kapcsolatban is – pl. intellektuális képességzavar, mozgás- vagy érzékszervi sérülés, kommunikációs akadályozottság – segítséget tudok nyújtani.
Mely korosztályú gyermekek ellátása áll praxisod fókuszában?
Leginkább a 0-3 éves csecsemők és kisgyermekek ellátása áll közel hozzám, mert ők azok, akik a legkevésbé tudják megfogalmazni a bajaikat, elmondani, mit éreznek, s emiatt teljes mértékig a felnőttekre szorulnak. Az orvos részéről sok türelem, empátia és persze tapasztalat szükséges a legkisebb gyermekekhez és ugyanakkor a szüleikhez is.
Ezek ugyanis éppen azok az alapozó évek, amelyek problémái között a fiatal szülők is gyakran elveszettnek érzik magukat. Hálásak a jószóért, a figyelemért, igénylik a jótanácsokat, amelyekkel azonban tapintatosan kell bánni: nem szabad, hogy ezek megtépázzák a szülő amúgy is törékeny önbizalmát, hanem éppen ellenkezőleg, a szülői képességek megerősítése a cél.
Természetesen szívesen veszek részt az óvodások, iskolások és a különösen érzékeny, sok problémával küzdő serdülők ellátásban is, hiszen minden gyermek egyedi figyelmet és gondoskodást érdemel és kap is az ellátás során.
Mivel töltöd szívesen szabadidődet?
Az élet nem pusztán a munkából áll, sőt, akkor lehet igazán jól dolgozni, ha az ember mögött és körülötte jó, stabil család áll. Óriási szerencsémre ez nekem megadatott, és szabadidőmet legszívesebben velük töltöm.
Férjem – akivel 55. éve vagyunk házasok – akadémikus, kutatóorvos, szakterülete a sejtbiológia, jelenleg elsősorban az őssejtekkel foglalkozik. Lányunk szintén orvos, már egyetemi professzor, fő kutatási területe a család és a társadalom kapcsolata. Lányom részéről három unokánk már felnőtt; a legidősebb most végzett pszichológus, ő egy pszichiátriai klinikán dolgozik. Fiunk világjáró marionettművész, számtalan bábfesztivál fődíjasa, de azért ő is oktat különböző bábszínészképző egyetemeken. S bár szakmáját tekintve messze került az egészségügytől, azért a család szociális érzékenysége őt is „megfertőzte”: szívesen játszik önkéntesként gyermekintézményekben, kórházban, nevelőotthonokban vagy éppen idősek otthonában. Fiunk két kisfia 6 és 7 évesek, velük még nagyon sok időt töltünk együtt, így biztonságban tudhatja őket míg utazik a világban.
Szabadidőmben szívesen olvasok és kertészkedem. Férjemmel gyakran járunk hangversenyre, moziba és színházba. Sokat utazunk is: ha tehetjük, a szakmai utakat mindig összekötjük egy kis városnézéssel. Ja, és hosszú évek óta lelkesen táncolunk!
Szeretettel üdvözlünk a FirstMed gyermekorvosi csapatában, Zsófia! Reméljük, hosszú távon is jól érzed majd magad nálunk, és kamatoztatni tudod széleskörű tapasztalatodat itteni gyermekorvosi praxisodban.
Vegyék fel velünk a kapcsolatot és foglaljanak időpontot Dr. Kálmán Zsófiához.