Miért lettél orvos és miért éppen ezt a szakterületet választottad ?
Ez nehéz kérdés. Nekem ez tudat alatt jött. Édesanyám óvónő, édesapám műszaki egyetemet végzett. A gimnáziumban informatika tagozatra jártam és mindenki meg volt győződve arról, hogy valamilyen műszaki pályát választok majd. De, aztán a gimnázium harmadik évében besétáltam az orvosi egyetemre, hogy jelentkezem előkészítőre biológiából és fizikából, majd közöltem a szüleimmel, hogy „én orvos leszek és kérlek fizessétek ki az előkészítő árát”. Teljes döbbenettel fogadták a bejelentésem, de aztán nagyon jól haladtam az előkészítő során és egy év múlva sikerült is a felvételi az orvosi egyetemre. Hogy miért pont orvos lettem, azt nehéz megmondani, de amikor lediplomáztam, a diplomaosztót követő családi ebéden anyukám előhúzott a táskájából egy kisalakú vonalas füzetet, amiről kiderült, hogy az általános iskolás alsó tagozatos fogalmazás füzetem. Ebben a füzetben 8-9 évesen írtam egy fogalmazást arról, hogy „Az én családom 2010-ben”, és én ott leírtam, hogy sebész leszek. Leírtam az is, hogy két gyerekem van és, hogy milyen autóm lesz (és volt is olyan autóm), tehát nagyon sok minden bejött abból, amit én gyerekként papírra vetettem. És tulajdonképpen végül ortopéd és baleseti sebész lettem. Egyébként sokáig készültem sebésznek az egyetemen és mindig azzal viccelődtem a csoporttársaimnak, hogy agysebész leszek.
Végül, amikor negyedéves voltam az egyetemen, az utolsó sebészeti előadás egy sport-sebészeti előadás volt, melyet egy professzor tartott a Sport kórházból, ami nekem annyira megtetszett, hogy nemcsak hasi, de végtagsebészet is létezik, és sportsérülések, és a különböző mozgásszervi problémák és abban a pillanatban az előadás végére tudatosult bennem, hogy én tulajdonképpen ezzel szeretnék foglalkozni. Ami még talán az orvosi pálya felé sodort engem egy kicsit, hogy apukám beteges volt, hasi panaszokkal, többször kellett operálni, volt életmentő műtétje és biztos, hogy ezek hatással voltak rám.
Milyen jó és rossz oldalai vannak az orvoslásnak?
Emberekkel foglalkozni nagyon nehéz dolog, szóval tulajdonképpen ugyanaz az orvosi szakmában a legszebb is, mint ami a legnehezebb. A páciensek sokfélék, van aki elégedetlen vagy panaszkodik, ugyanakkor, amikor valakinek egy műtétje és a rehabilitációja jól sikerül és aztán nagyon hálás, az felbecsülhetetlenül jó érzés. Míg például a belgyógyászaton egy krónikus beteget kezelgetnek, de érdemi javulás nem várható, addig a traumatológián mondjuk egy törés esetén, ahol műtétileg is be kell avatkozni, a páciens jó eséllyel visszatérhet a normális életéhez. Persze vannak bizonyos poszttraumás kórképek, ahol kopás vagy deformitás alakul ki, és nem lesz a gyógyulás 100%-os, de biztosan lesz egy kézzelfogható eredmény.
Miben más a FirstMed-ben dolgozni, mint máshol?
Ez egy nagyon összetett kérdés, és úgy tűnik, hogy én mindenre csak nagyon összetetten tudok válaszolni. Az én FirstMed-es karrierem nagyon régen indult, 2005-ben kerültem ide éjszakás recepciósként, amit két hónap után abba akartam hagyni, mert szokatlan volt és nehéznek gondoltam, pláne, amikor angolul kellett egy-egy indulatosabb pácienst megnyugtatni, vagy a számlázás mikéntjét kellett megtanulnom, ami igen komplikált folyamat. Aztán átlendültem a nehézségeken és most már 16 éve dolgozom itt. Miután 2014-ben szakvizsgáztam, akkor gyakorlatilag azonnal felajánlották, hogy jöhetnék ortopédusként rendelni. 2015 februárjában rendeltem előszőr, heti két órában, azóta már heti három napon vagyok elérhető. Több helyen dolgoztam már a karrierem során, de amiben a FirstMed más és magasan kiemelkedik, az a családias hangulat, majdnem mindenkit ismerek, sokakat már nagyon régóta. Ha össze kell hasonlítanom a klinikát az állami egészségüggyel, akkor amit én itt szeretek, az az, hogy van idő a betegekre. Az állami rendelésen, járóbeteg ellátásban akár 60-80 beteget is meg kell nézni egy 12 órás rendelés alatt, itt fél óránként jönnek a betegek, vagyis van időm rájuk, tudok velük beszélgetni, ami egy plusz a páciensnek, hiszen ők nagyon sok esetben nem csak a fizikai problémák megoldására vágynak, hanem arra is hogy meghallgassam őket. Szokták mondani, hogy egy jó orvosnak a személyisége is gyógyít, de igazából itt csak arról van szó, hogy légy empatikus és hallgasd meg a problémáját. Ami még nagyon más az állami ellátáshoz viszonyítva a FirstMed-ben, hogy mondjuk egy kötözéshez rendelkezésre állnak az eszközök és a technikai adottságok nagyon jók. Innen egy rendelés végén elégedetten távozom, tudom, hogy mindent meg tudtam tenni a páciensemért.
Tudsz mesélni egy igazi FirstMed-es pozitív élményről?
Ha jól emlékszem egy az ötvenes éveiben járó brit úriembernek nagyon hosszan kezeltük a térdproblémáját, több szakterületet is bevontunk, mert az elején nem ortopédiai jellegűnek tűnt a probléma a vizsgálatok alapján. Aztán egy megismételt MRI vizsgálat mégiscsak kimutatta, hogy meniscus szakadása van, amit meg is operáltam, hat hét elteltével megműtöttem a másik térdét is, mert az is panaszos volt és gyakorlatilag egy évnyi szenvedés után a páciens vissza tudott menni sportolni. És annyira hálás volt az egyik kontroll vizit alkalmával könnyes szemmel megölelt. Egy ilyen élmény után feltöltődve megy haza az ember.
Milyen kritériumok alapján választasz magadnak vagy a családodnak orvost?
Ez egy nagyon érdekes dolog, mert Magyarországon még mindig az ismerős által ajánlott, szájhagyomány útján terjedő orvosokat választják a legtöbben, én is így teszek. Vagy olyan orvost választok, akit személyesen ismerek és ismerem a tudását és tudom, hogy egy adott problémakörben tud majd segíteni, vagy olyat, akit ajánlottak nekem. Ilyen szempontból például a FirstMed egy jó bázis, mert elég sok szakma képviselteti itt magát és eddig akár nekem, akár a gyerekeimnek kell orvos a kollégákhoz mindig fordulhatok. Ha valaki hozzám jön segítségért, akkor nagyon szívesen segítek, ha nem az én szakterületem, akkor viszont ajánlok valakit.
Az orvosi segítségen túl van más, amit szoktál ajánlani a pácienseknek a gyorsabb felépülés érdekében?
Főleg gerinc problémákkal küzdő betegeknél szoktam életmódbeli tanácsot osztogatni, ami nem feltétlenül orvosi gyakorlat. El szoktam mondani, hogy milyen párnát vagy matracot használjon, vagy esetleg étrendkiegészítőt is ajánlok, mert tapasztalatom szerint sokat segíthet. És itt megint visszatérünk az időre, ami itt a FirstMed-ben a pácienssel tölthetek és ami lehetőséget nyújt, hogy ilyen típusú dolgokra is ki tudjak térni, ami fontos részét képezi a segítségnek. Sok pácienst küldök a kollégákhoz gyógytornára, hiszen azzal egy beteg állapota nagyon magas szinten javítható. Egy sportolónak a komplett ellátása mondjuk egy térdsérülés után gyógytorna nélkül mit sem ér. Tehát az ortopédia párban jár a gyógytornával. Sportot csak azoknak ajánlok, akiknek ezt az állapota engedi.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Az, hogy mit szeretnék csinálni és hogy mire van időm, az két különböző dolog. Sportolni nagyon szeretek. Amit még szeretnék, az hogy a gyerekeimmel sokat kirándulhassak az erdőben, túrázzunk, és megtanítsam nekik a természet szeretetét.
Köszönjük Dr. Bodnár Szabolcsnak az interjút. A doktor úrhoz időpontot a +36 1 2249090-es telefonszámon kérhet.
