Szorongásos zavarok, avagy elszabadult félelem?

Mennyire gyakoriak a szorongásos zavarok? Mit mutatnak a statisztikák?

A kutatások szerint az általános népesség több mint 25%-a kénytelen valamikor az életében szorongásos zavarokkal megbirkózni, ami azt jelenti, hogy minden negyedik ember szembesül ilyen kihívással. Azonban sok szorongásos zavar talán soha nem jelenik meg a pszichiátriai statisztikákban, mivel azokat háziorvosok és egyéb szakorvosok, valamint pszichológusok vagy pszichoterapeuták kezelik. Ezért az érintettek aránya valószínűleg magasabb, ami hangsúlyozza a hatékony kezelések és támogató rendszerek szükségességét.

A szorongásos zavarok előfordulása a társadalomban:

• Általában a nők szoronganak jobban, 5 nőre 1 férfi jut, és akik külön élnek vagy elváltak, aggódósabbak, mint azok, akik párkapcsolatban élnek.
• A szorongásos zavarok általában 25 és 45 éves kor között alakulnak ki, kivéve a fóbiákat, amelyek általában 10 éves kor körül jelentkeznek.
• A városokban élők általában szorongóbbak, mint a kisebb településeken vagy vidéki területeken élők.
• Ezenkívül a magasabb társadalmi osztályokba tartozó emberek általában több szorongást tapasztalnak, mint az alacsonyabb társadalmi osztályokba tartozóak.
• A személyiségtípus is befolyásolja a szorongást, mivel a tartózkodó vagy rögeszmés személyek általában jobban aggódnak.
• Végül, a kedvezőtlen életesemények, sokkok és stressz kockázati tényezők, és gyakran kiváltó okai a szorongásos zavaroknak.

Mi különbözteti meg a szorongást a félelemtől?

A félelem és a szorongás egyaránt kellemetlen érzéseket, tartós aggodalmat, esetenként fizikai reakciókat vált ki, amelyek miatt nagyon hasonlóak. A különbség, hogy a szorongásnak gyakran nincs egyértelmű kiváltó oka, míg a félelem általában egy konkrét indokhoz kapcsolódik (az emberek könnyen meg tudják magyarázni miért félnek). A szorongás váratlanul és figyelmeztetés nélkül jelentkezhet, ezért nehéz azonosítani az okozóját.

Meglepő módon az emberek gyakran kevésbé viselik el a pánikrohamok során jelentkező félelmet, mint a fizikai fájdalmat. Bár a félelem egy normális és védelmi funkciójú emberi érzelem, amely veszélyt jelez, amikor intenzitása ellenőrizhetetlenné válik vagy túlzottnak tűnik – túllépve azt a mértéket, amelyet az adott személy a helyzetnek megfelelőnek tart –, az ebből fakadó szorongás hamar arra készteti őket, hogy orvosi segítséget kérjenek.

Más esetekben, különösen a generalizált szorongásos zavaroknál, a leginkább a hosszan tartó idegesség és nyugtalanság okoz gondot. Fontos megjegyezni, hogy a szorongás-központú terápia nem a félelem megszüntetésére irányul, hanem arra, hogy segítse a betegeket a mindennapi életükben kezelni azt. A cél a félelem intenzitásának és időtartamának enyhítése, hogy az érintettek teljesebb életet élhessenek.

Melyek a szorongásos zavarok hatásai?

A szorongásos zavarok jelentősen befolyásolják a psziché különböző területeit:

• A pánikroham elvonja az ember figyelmét, ezzel megakadályozza a koncentrációt akár a legegyszerűbb teendőkre is.
• Ennek következtében a memória is károsodik, mivel az a figyelemtől függ.
• A tudatosság is érintett, mivel az egyének a negatív belső élményeikre koncentrálnak, így kevésbé kapcsolódnak a jelen külső valóságához.
• Végül, az észlelés és a gondolkodási folyamatok is jelentősen megváltoznak.

A szorongásos zavarokkal kapcsolatos fizikai tünetek

A félelem nem csupán egy elvont érzelem; hanem olyasmi, amit a testünkben érzünk (vagy inkább „a szorongás a testünkön keresztül szól hozzánk”, gyakran szimbolikusan). Ezért különböző fizikai tünetek, amelyek valójában szorongásos zavarokkal állnak összefüggésben, tévesen más egészségügyi problémáknak értelmezhetők.

A szívdobogás valószínűleg a leggyakoriabb tünet, ami gyakran vezeti a betegeket a sürgősségi osztályra, szívroham gyanújával. Ilyenkor válik döntő fontosságúvá a kardiológus és a pszichiáter közötti együttműködés.

Egyéb fizikai tünetek, mint például belső remegés, szédülés, kábultság, túlzott izzadás, hidegrázás, hőhullámok, libabőr, karok vagy lábak zsibbadása, mellkasi fájdalom, fulladásérzés, szapora szívverés, hányinger, hányás, hasmenés neurológus, belgyógyász vagy háziorvos felkeresését indokolhatják.

A sokféle fizikai tünet miatt a szorongásos zavarok gyakori problémát jelentenek más orvosok számára is, és sokszor időre (és laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatokra) van szükség ahhoz, hogy kizárják más lehetséges fizikai betegségeket, mielőtt diagnosztizálják a kiváltó okot, azaz a mentális egészségügyi zavart.

A szorongás lelki tünetei

Az érzelmi és fizikai állapotok mellett a szorongás gondolatokat is magában foglal, különösen a jövőben esetleg megtörténő, bár valószínűtlen katasztrófahelyzetekkel kapcsolatban:

• a jövőtől való félelem (gyakran teljesítménykényszerként nyilvánul meg – attól való félelem, hogy nem leszünk elég jók),
• félelem az irányítás elvesztésétől (önmagunk vagy a külső események felett),
• félelem az elme elvesztésétől (az őrültségtől), vagy
• félelem a haláltól (vagy attól, hogy meghal, mielőtt elérné azt, amit fontosnak tartott elérni).

Néha a betegek olyan állapotokat tapasztalnak, mint a derealizáció (a valóságot úgy látják, mintha egy filmben lennének) és a depersonalizáció (zavarodottságot éreznek a saját identitásukkal kapcsolatban).

Melyek a szorongásos zavarok különböző típusai?

A szorongásos zavarok közé tartozik a generalizált szorongásos zavar, a pánikbetegség, a szociális szorongás és bizonyos fóbiák, amelyek mindegyike intenzív félelemérzetet, aggodalmat vagy nyugtalanságot vált ki. A szorongásos zavarok gyakori típusai a következők:

• Az általános szorongásos zavar egy állandó félelemérzet, amely egész nap végigkíséri az embert.
• Pánikrohamok: hirtelen és rohamszerűen fellépő félelem.
• A pánikrohamokat gyakran kíséri agorafóbia, azaz félelem a nyílt tereken, tömegben, utcákon vagy hidakon átkeléstől, illetve a közlekedési eszközökkel való utazástól.
• Vegyes szorongásos-depressziós zavar: szorongás és depresszió tüneteivel jellemezhető, túlzott aggodalom, nyugtalanság és idegesség jár együtt, valamint szomorúság, reménytelenség és fáradtság érzésével.
• Különböző fóbiák, például vértől, késtől, természeti jelenségektől, állatoktól és szűk terektől való félelem, valamint a szociális fóbia, amely többek között a nyilvános beszéd, a szoros interperszonális interakciók és a nyilvános WC-k használatának félelmével jellemezhető.

Emellett a szorongásos tünetek szinte minden pszichiátriai rendellenességben megjelennek, az affektív rendellenességektől (például depresszió vagy bipoláris zavar) a skizofréniáig, valamint a rögeszmés-kényszeres zavartól (OCD) a stresszel kapcsolatos állapotokig, mint például az alkalmazkodási zavar vagy a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD).

Mi okozza a szorongást?

Különböző megközelítések szerint értelmezik a szorongás alapvető okait:

• A biológiai pszichiátria a szorongást a neurotranszmitterek (az agyban található anyagok, mint például a szerotonin, a noradrenalin vagy a GABA) szintjén fellépő kémiai egyensúlyhiánynak tekinti. Kezelésük gyógyszeres terápián (tabletták alkalmazásával) alapul.
• A pszichoanalitikusok a tudattalan konfliktusokról és a védekező mechanizmusok kudarcáról beszélnek, amelyek nem képesek ellensúlyozni a megzavart belső ingereket, és pszichológiai módszereket kínálnak ezeknek a problémáknak a kezelésére.
• A kognitivisták ezt túlzott reakciónak tartják a külső eseményekre..
• A behavioristák úgy vélik, hogy a szorongás abból fakad, hogy különböző helyzetekben diszfunkcionális, tanult viselkedésmintát alkalmaznak megoldásként..
• Az egzisztencialisták szerint az egzisztenciális szorongás abból fakad, hogy az ember tudatában van annak, hogy az idő múlik, és a halál elkerülhetetlen.
• Egy jól ismert – bár még mindig nem teljesen tisztázott – módja annak, hogy a szorongás genetikailag öröklődik. Ugyanakkor az oktatási modell (azaz, hogy mikor és hogyan kell félni) generációk közötti átadása jól ismert.
• Végül, számos fizikai betegség is szorongáshoz vezethet: a leggyakororibbak a hormonális rendellenességek, különösen a pajzsmirigybetegségek és egyes endokrin daganatok.

Hogyan diagnosztizálják a szorongásos zavarokat?

Először is, az orvosoknak ki kell zárniuk a szorongás fizikai okait:

• Tegyük fel, hogy valaki pánikrohammal a sürgősségi osztályra kerül. Ebben az esetben elektrokardiogrammal (EKG) egészségügyi vizsgálatot végeznek (a szívroham kizárása érdekében), és elvégzik az alapvető méréseket, mint például a pulzus, a vérnyomás, az oxigénszaturáció és a vércukorszint mérése.
• Amikor valaki először háziorvoshoz fordul, az orvos elvégzi az első laboratóriumi vizsgálatokat, és gyakran a tünetek alapján más szakorvoshoz utalja a beteget, hogy kizárjon más fizikai betegségeket.
• Gyakran előfordul, hogy a betegek pszichológushoz fordulnak, aki csak akkor utalja őket pszichiáterhez, ha a tünetek súlyosak és gyógyszeres kezelés szükségesnek tűnik.
• Amikor a pszichiáter végül megvizsgálja a beteget, a fő cél az, hogy kizárjon más pszichiátriai rendellenességeket, mielőtt szorongásos zavart diagnosztizálna.

Mi történik ezután?

A legtöbb szorongásos zavar ingadozik az idő folyamán; intenzitásuk a stresszes események vagy más kockázati tényezők függvényében emelkedik és csökken.

• Ezek az állapotok néha kezelés nélkül is megszűnnek, máskor a betegek alkohollal vagy drogokkal „önkezelik” magukat.
• Sokan orvosi segítséget kérnek, amikor pánikrohamok, elsöprő félelemérzetek gyötrik őket.
• Mások váratlan, hosszan tartó szorongást tapasztalhatnak.
• Emellett a fóbiák olyan elkerülő magatartásformákat okozhatnak, amelyek mélyen befolyásolják az ember életminőségét.

Szerencsére létezenk oktatási programok, amelyek segíthetnek jobban megérteni a szorongást és kezelni az érzelmeket, elősegítve ezzel a pozitívabb és teljesebb élményt az érintettek mindennapi életében.

Hogyan kezelik a szorongásos zavarokat?

Pszichoterápia

Az első kezelési lépés általában pszichológusnál végzett „beszélgetéses terápia” formájában történik. A pszichoterápia célja a szorongás okainak feltárása, a beteg reakcióinak kezelése, valamint alternatív (és egészségesebb) érzelmek, gondolkodásmódok és viselkedésformák megtalálása.

Pszichiátriai kezelés

A gyógyszeres pszichiátriai kezelés általában a második vonalbeli kezelés. A gyakorlatban azonban, ha a szorongás túl intenzív, és a betegnek megnyugvásra és időre van szüksége a félelem lelki okainak leküzdéséhez, a gyógyszeres kezelést pszichológiai terápiával párhuzamosan alkalmazzák.

A gyógyszeres kezelés általában antidepresszánsokat és szorongáscsökkentőket (nyugtatókat, altatókat) és egyéb gyógyszereket, például hangulatstabilizálókat, antipszichotikumokat, béta-blokkolókat vagy altatókat tartalmaz. Alacsonyabb adagokban szinte az összes antidepresszáns hatékony a szorongásos zavarok kezelésében, és előnyük, hogy nem okoznak függőséget. A nyugtatókat általában a kezelés elején írják fel, mert gyors nyugtató hatással rendelkeznek. Hátrányuk azonban, hogy a legtöbbjük hosszú távú szedés esetén erős függőséget okoz.

A vényköteles gyógyszerek mellett a viszonylag széles spektrumú, vény nélkül kapható ásványi anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítők (gyakran magnézium alapúak) és természetes gyógynövénykészítmények (például macskagyökér, passiflora és orbáncfű) hatékony kezelést nyújtanak, különösen az enyhe szorongásos állapotok esetén.

További technikák a szorongással kapcsolatos állapotok kezelésére

Talán a legismertebbek azok a relaxációs technikák, amelyek a képzeletre, a légzésre, a testtudatra, a közérzet javításra és az érzékszervi valóság alapjára összpontosítanak. Más széles körben alkalmazott módszerek közé tartozik Jacobson progresszív izomlazítása, Schultz autogén tréningje, a hipnoterápia, a biofeedback és az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing, szemmozgásos deszenzitizálás és újrafeldolgozás) technika.

És aztán mi lesz? Mennyi ideig tart a felépülés?

Az orvosi kezelés általában egy évig tart, de néha több időre van szükség a pszichoterápiás beavatkozásokhoz, különösen súlyos állapotok (például PTSD) vagy mélyen gyökerező fájdalmak (például kötődési vagy személyiségzavarok) esetén. Más pszichiátriai betegségekhez képest a szorongásos zavarok viszonylag könnyen kezelhetők, és a legtöbb esetben teljes gyógyulás érhető el.

Záró gondolatok

A félelem egy természetes érzelem, amely minden ember életében előfordul valamikor; míg a szorongással kapcsolatos rendellenességek a mai napig a legelterjedtebb mentális egészségügyi problémák közé tartoznak, és világszerte több millió embert érintenek. A szorongásos rendellenességek jelentős hatással vannak mind a mentális, mind a fizikai egészségre, a mindennapi helyzeteket ijesztő kihívásokká alakítva, ezért elengedhetetlen a megfelelő támogatás és beavatkozás igénybevétele.

A szorongás nem csupán elvont jelenség; gyakran a testben is érezhető, és különböző tünetekkel jelentkezik, melyek más egészségügyi problémákkal téveszthetők össze, ami kiemeli a FirstMed orvosi csapata szakterületeken átívelő együttműködésének fontosságát.

Ha Ön vagy ismerőse szorongással kapcsolatos problémákkal küzd, forduljon tapasztalt pszichiáterünkhöz, Dr. Cezar Danilevicihez, aki hasznos tanácsokkal és kezelési lehetőségekkel tud segíteni. Ez a lépés hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértse tapasztalatait, és elősegítheti általános jólétének javulását.