A test ébresztőt fúj!

“Még mindig emlékszem az orvosom hívására. Egy pillanatra megmerevedtem, miközben hallgattam, hogy rákos elváltozást mutattak ki az ereményeim. „

Nagy eséllyel mindannyunknak van olyan ismerőse, akinek már volt daganatos megbetegedése. Az EU 28 országában százezer férfi lakosra 450 rák miatti haláleset jut, ugyanennyi nő lakosra pedig 250. A legkedvezőbb a ciprusi mutató, ahol százezer lakosból 200 hal meg a rák miatt.

Magyarországon évente több mint 32 ezren halnak meg rákban, a betegség férfiak esetében minden harmadik halálesetért felelős, a nőknél pedig az összes 23 százalékáért.

Talán észrevették, hogy az emberek egy ilyen halállal fenyegető betegség után megváltoznak. A túlélők kisebb és nagyobb változásokról számolnak be: máshogyan kezdték szemlélni családjukat, munkahelyet váltottak, új karriert építettek, új hobbijaik lettek.

Miután kiderül, hogy a diagnózis mellrák, a kezelés fél évtől másfél évig is eltarthat, és a normális életbe való visszatérés sokszor még egyszer annyi időbe telik mint maga a kezelés. Az utolsó sugárkezelést vagy kemoterápiás alkalmat követően egy új út veszi kezdetét. Az életet immár rák-túlélőként kell folytatni.

Csak néhány a gyógyultakra váró megválaszolandó kérdések végtelenjéből: Mit kell enniük mostantól kezdve, ha egészségesek szeretnének maradni? Lesz még valaha normális a szexuális életük? Miért lettek betegek, mit kell változtatniuk az életükön, hogy egészségesek maradjanak?

Általában senkinek nem szerepel az 5 éves tervében egy melldaganat, mégis utólag sokan hálásak a betegségért, mert nem ugyanazok az emberek többé, mint akik előtte voltak.

Az emberek gondolkodásában bekövetkezett változások közül a leggyakoribbak:

  • Elkezdik értékelni az életet
  • Hálásabbak a mindennapokban
  • Ambíciójuk van rá, hogy az élet összes percét élvezzék
  • A rák megmutatta nekik, hogy mennyire aprók a világmindenséghez képest
  • Hirtelen türelmetlenebbek lesznek azokkal a dolgokkal kapcsoltban, amelyeket nem tartanak jelentőségteljesnek, értékesnek, abbahagyják ezek végzését
  • Megtanuljuk, hogy mennyien szeretik őket
  • Nem gondolnak úgy a karrierjükre, mintha kizárólag az határozná meg őket

A legtöbb mellrákot túlélő nő úgy gondolja, a rák legyőzése után visszakapja a normális életét, de ez az esetek többségében nem így történik. Jó hír azonban, hogy sokan jobban szeretik az új életüket mint a régit. A rákos megbetegedés összekeverheti életünk lapjait. Néha egy olyan kártya kerül legfelülre, amit eddig legalulra dugtunk.

Sokszor megtörténik dolgozó édesanyákkal, akik gondosan nevelik gyerekeiket, vezetik a háztartást, hogy sok teendőjük közepette nem veszik észre, hogy mennyire kimerültek. A diagnózis ugyan sokkoló, de néha azon kapja magát a kórházban egy-egy ilyen elfoglalt nő, hogy jól esik neki, hogy ott végre nyugodtan fekhet és pihenhet néhány hetet. Ezt szörnyű még hallani is. Ha soha nem jut magunkra időnk, változtatnunk kell az életünkön, még akkor is, ha ez lehetetlen küldetésnek tűnik. Ha megbetegszünk, úgy is megváltozik minden, nem érdemesebb akkor nem megvárni a betegséget, hanem egészségesen elindulni a tartós jól lét felé vezető úton?

A felépülés után szinte mindenki arról beszél, hogy az életében több igazi értéket képviselő dolgot szeretne csinálni. Van aki ezt úgy éri el, hogy felmond a munkahelyén, mások elkezdenek több időt tölteni a családjukkal, vagy önkénteskedésbe fognak. Gyakran halljuk, hogy egy befektetési bankár gyógyulása után verseket kezd írni, de olyat nem sokszor hallunk, hogy egy költő befektetési bankárrá avanzsál.

Előzzük meg a bajt, vegyünk részt minden éveben a javasolt szűrővizsgálatokon!