Közösségi immunitás

Avagy, hogyan védenek minket a vakcinák

A szülők többsége tisztában van azzal, hogy a kisgyermekek szervezete nem eléggé ellenálló a fertőző betegségekkel szemben.  Több, különböző kutatás is  bizonyítja az oltások pozitív egészségügyi hatásait; a immunitás mellett egy oltás ahhoz is megfelelő védelmet nyújt, hogy elkerüljük egy-egy betegség mellékhatását is, ami a legrosszabb esetben akár halál is lehet.

A gyeremekkori betegségek listája elég hosszú: kanyaró, mumpsz, rubeola, torokgyík, szamárköhögés, gyermekbénulás, agyhártyagyulladás, influenza, rotavírus… Az oltások megjelenése előtt sajnos sok gyermek lebénult vagy elhunyt a fenti betegségek egyikében. Azon országokban, ahol a vakcinák kevésbé elterjedtek, vagy elérhetőek, ez a probléma a mai napig fennáll.

Az oltások mellett azonban ugyanolyan fontos, hogy az oltási rendünk naprakész legyen, hiszen számos betegségre bizonyos időközönként emlékeztető vakcina beadása is szükséges, hogy továbbra is biztosítva legyen a védettségünk. A hazai átoltottság – kötelező oltások tekintetében – meghaladja a 95 százalékot, így itthon nem jelentenek veszélyt az elmúlt években Európa-szerte megjelent betegségek, mint a gyermekbénulás, a torokgyík, vagy a több helyütt járványos méreteket öltő kanyaró.

Dr. Marc Lipstich a Harvard Egyetem Közegészségügyi osztályának kutatója is azon az állásponton van, mint sok más szakmabeli kolléga, hogy egy-egy vakcina nem csak saját magunk, de környezetünk számára is védelmet jelent. Tehát egy egyszerű oltással sokat tudunk tenni a körülöttünk élők egészségéért is.

Ezt a fajta védelmet hívják közösségi (vagy nyáj) immunitásnak. A nyájimmunitás elmélete szerint az emberről emberre terjedő betegségek számára nehezebb fenntartani a fertőzésláncot, ha a népesség jelentős része immunis. Minél nagyobb egy populációban az immunis egyének száma, annál kisebb a valószínűsége, hogy egy egészséges ember egy fertőzöttel kerüljön kapcsolatba.

Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak olyan élethelyzetek is, amikor kifejezetten tilos oltatni. Az újszülöttek, a kismamák illetve a legyengült immunrendszerrel rendelkezők nem minden esetben kaphatnak védőoltást.

Különböző matematikai algoritmusokat használva, több kutató, köztük Dr. Lipstich kifejlesztettek egy rendszert, ami meghatározza, hogy a népesség hány százaléka kell, hogy védett legyen, hogy ne törjön ki újra egy-egy járvány. Erre egy nagyon jó példa, hogy az 1970-es években egy világméretű oltási összefogás eredményeként sikeresen kiírtották a bárányhimlő vírusát világszerte, hiszen a sok beoltott ember mellett a vírus nem tudott tovább fennmaradni.

Ennél egy sokkal újkeletűbb példa a csecsemők haemophilus influenzae B (HIB) okozta vírus elleni védőoltás elterjedése csökkentette a betegség előfordulásának lehetőségét. Ez a vírus okozhatja a későbbiekben a gennyes agyhártyagyulladást. Az oltóanyag előtt minden 200 öt év alatt gyermekből 1 megfertőződött a vírussal; ahol pedig nem volt halálos a fertőzés kimenetele, ott sokszor maradandó agyi károsodást okozott. A vakcinát az 1980-as évek közepén vezették be, azóta a vírus előfordulásának aránya 99%-kal csökkent!

„A fertőző betegségeket szinte lehetetlen teljes mértékben kiírtani” – mondja Lipsitch. Hiába nincs most jelen a kanyaró vagy a HIB vírus, járványra azért nem kell számítani, mivel a megfelelő védőoltásokkal teljesen vissza tudjuk szorítani az újbóli megjelenésüket.

Ugyanúgy, ahogy a felnőttek esetében, a gyermekeknél is fontos, hogy az emlékeztető oltásokat időben megkapják, hiszen a közösségbe (bölcsőde, óvoda, iskola) járó gyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve, ha nincsen megfelelő immunitásuk. Ha szülőként az oltásokkal kapcsolatban bármilyen félelmük lenne, forduljanak bizalommal gyermekorvosukhoz!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük